2017. április 2.

Hogy nem lett belőlem modell?



Sziasztok!

Okés, akkor megvan a köszönés, és most? Elfelejtettem fogalmazni? Vagy csak blogolni? De hát blogolni az csak fogalmazni. Üdv újra itt mindenki! Az az csak nekem üdv, hiszen megint én tűntem el. Szörnyű vagyok tudom. Egyszer csak visszatérek, aztán megint eltűnök, hogy is van ez most akkor? Csak szimpla ihletmeddőség, nem tudom másra fogni a távol tartózkodásom. Nem volt ötletem, nem tudtam volna nektek minőségi tartalmat csinálni, ezért inkább nem is csináltam semmit. Viszont most vannak terveim. A tavaszi szünetben elutazok pár osztálytársammal Németországba, azon belül Bajorországba, ami számomra teljes szellemi és testi felfrissülést jelentene, hiszen nekem az egyetlen célom az életben hogy utazhassak és megismerjek más kultúrákat. Úgyhogy majd arról a kis tripről, ha előjön a szorgos Lala, láthattok majd bejegyzést! ^^


Na de ez a bejegyzés egy kisebb sztori lenne ami az én kis csodásan szerencsétlen és már már pszihedelikus életemből egy kis darabka. Hogyan nem lettem modell? Hol is kezdjem...

...A drága hetedikes Lala nagyban élte az életét, az internetes életét, mert hát 14 évesen mit csinálna nyáron a gyerek ha nem az internetet bújná. Bővítettem a Facebok, Ask.fm, Twitter és egyéb közösségi oldalak közösségét, mint aktív szemlélő és résztvevő. Akkoriban azt hiszem 2013-ban, az Ask.fm volt a minden(em). Az volt a menő aki a legtöbb kérdést kapta és a legtöbb like-ot vagy ha már befogadta a nyelvünk, lájkot a válaszaira. Na ott aztán születtek érdekes emberek, példaképek, és ott voltak azok a bizonyos Ask-menők akikről szólt az egész. Mondjak példát? Handkammer Jade, Fűrész stb. Ők voltak azok akik több tízezres úgymond "rajongótáborra" tettek szert és ez által több ezer ember példaképe lettek. Én is (hogy ki ne lógjak a tömegből) választottam magamnak egy példaképet akire majd felnézek, követem az életét. Ő volt Sheni. Gyönyörű ázsiai lány, gimnazista, modell. Persze hogy olyanná akartam válni mint ő. Egyszer beszélgettem is vele valami tökre érdektelen témáról, bár gondoltam hogy nem csak én "zaklatom". A profilján a válaszait olvasgatván arra lettem figyelmes hogy megemlít egy modell ügynökséget aminek ő is a tagja. Nem említeném meg mert még biztos vagyok benne hogy még szidni fogom. Rákerestem, tökre hivatalosnak tűnt az egész. Nézegettem ottani modellek portfólióját. Mindegyik gyönyörű volt és nem több mint 190 cm és 50 kg. És elhatároztam én is a tagja szeretnék lenni ennek az egésznek. 14 évesen. 160 cm-vel és 70 kg-al. Kit érdekel akkor leszek plus-size. Rávezettem az egeret a "JELENTKEZÉS" linkre. Megjelentek előttem a kis ablakocskák: Név, Szül.hely,  stb. és mellette pedig: Magasság, Mell, Derék stb. És képcsatolási lehetőség. Azon napon mindent kitöltöttem és csatoltam. És rányomtam a "KÜLDÉS" gombra. Itt jöttem rá hogy én nem vagyok normális. Persze hogy egyből a jelképes spambe fogok kerülni az ügynökség  fejében. Mit akar ez a lány?

Pár héttel később.

Nézegettem az e-mailjeim, és felugrott egy Casting-felhívás című levél. Akkor kaptam jelképes szívrohamot és rohantam anyukámhoz hogy nézze meg mert ez tuti igaz és hogy megyünk Pestre, valóra válik az álmom, plus-size modell leszek, enyém lesz a világ. Viszont azt még nem tudtam akkor hogy bárki aki beküldi a jelentkezését azt behívják egy beszélgetésre. De mindegy én abban a hitben éltem hogy én most megyek és megváltom a világot. Augusztus fogalmam sincs hányadikán Füredről (ahol épp nyaraltunk) indult fel az egész család Pestre. Az akkor legszebbnek tűnt outfitem vettem fel, szoknya, hosszú barack színű felső és farmer dzseki egy tornacipővel.
Felmásztunk egy körúti bérház azt hiszem harmadik emeletére és benyitottunk az ajtón. Szembe találtuk magunkat legalább még 20 lánnyal akik a váróban ültek. Mindenki lekezelő tekintettel nézett ránk. Ezek meg mit keresnek itt? Mielőtt még rájöttem volna hogy hova tudnék leülni, szembe találtam magam egy erősen nem heteroszexuális férfival aki a kezembe nyomott egy nyomtatványt amit ki kellett töltenem, viszont arra már nem emlékszem mi szerepelt rajta, talán ugyanazokat az adatokat kellett ráírni amit a jelentkezésnél + még azt hogy melyik irány érdekel. Pl.: Hostess, Hair Show...
Arra már nem emlékszem mit x-eltünk be. Egyszerre behívtak minket és egy körbe ültettek minket, középen a főnök asszony beszélt teljesen unalmasan, mutogatott képeket az ott tevékenykedő modellekről olyan hangsúllyal hogy te aztán sose leszel ilyen. Abban a fél órában konkrétan alfában volt már az agyam és fel sem fogtam mit mondott. Az hiszem ezek után csak modell castingokra kell járnom és nem kell ide Silva féle módszer meg Domján László.
Miután végzett a mondandójával mindenkit kiküldött és mivel mi vidékről jöttünk előbb bemehettünk a személyes beszélgetésre és mivel anya már iszonyúan be akart menni az Ikeaba előre sietett hogy nekünk nagyon kell sietünk had legyünk az elsők. Így hát be is mentünk. Anya, apa a tesóm és én. Leültem a főnök asszony és a mellette ülő másik nő elé. Egy kérdéstől féltem csak. Miért akarsz modell lenni? "Lala lefagy"- Kiskorom óta szeretnék az lenni.- Te, hülye hiszi még 14 évesen eleve kiskorú vagy, így aztán már tuti nem lesz belőled semmi. - mondta a belső Lala.
Mint említettem a plus-size kategóriát jelöltük meg. Ők pedig csak annyit mondtak hogy ahhoz is kövér vagyok és hogy ajánlott egy 10 kg fogynom plusz sokat hidratálj meg egyél egészségesen. A nagy lószart a plus-size nektek hol kezdődik? 60 kg-nál? Ott már agyban azt mondtam hogy jó akkor maradok a régi álmomnál a stand-up comedy-nél. Az úgyis színházi műfaj majd elszórakoztatom a népet.
Ez után még mondták hogy van valamilyen képzés ami kb 30 ezer ft. És hogy ott megtanulnék járni meg arcokat vágni. Haha biztos hogy nem, megy az magamtól is. De elhagytuk az épületet és soha vissza nem mentünk oda.:D

Zárószónak csak annyit hogy ez nem egy lejárató szöveg a modell ügynökségek ellen csak szimplán egy röhögséges sztori az életemből! :D

Be happy!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése